Yesterday - Tegnap

Az idő végtelen percei,
Mint megannyi homokszem, peregnek,
Mégsem tudom megállítani,
Bármennyire fontos ez szívemnek.

Kínoz múltam fájó emléke,
Nincs megállás, a napok csak telnek,
Ami volt, megtörtént, és vége,
S vissza soha többé nem jönnek.

Tegnap még enyém volt szíved, tegnap még fogtad kezem,
Hol vannak a suttogások, szerelmes pillantások,
A tegnap nincs többé, már csak az emlékezetemben,
Elmúlt minden, mi hajdan szép volt, de én rád gondolok.

Bárcsak még egyszer láthatnálak,
Hogy bevallhassam forró szerelmem,
Hazudtam, még mindig kívánlak,
És most darabokra tört a szívem.

Miért is hagytalak elmenni,
Habár én is vadul menekültem,
De sosem tanultam szeretni,
Mindenkit gyűlöltem körülöttem.

Tegnap még enyém volt szíved, tegnap még fogtad kezem,
De az éj kegyetlenül szétzúzta boldogságomat,
A tegnap nincs többé, már csak az emlékezetemben,
Véget ért szerelmünk, és könnyek mossák az arcomat.

Tegnap még enyém volt szíved, tegnap még fogtad kezem,
Nem bízok már egy szebb jövőben, de talán van remény,
Találkozhatunk még, nem csak az emlékezetemben,
Akkor szerelmünktől felragyog szívemben a napfény.

Írta: Yenna

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2010.07.12. 22:22 Szandra Szia!! Nagyon szép, csodás! Gyönyörű ahogy leírod az elmúlást és az okozta fájdalmat. A fájdalmat, mely nem múlik el, mert az emlékezés és a szív minden pillanatot, érzést, szót visszaidéz és nem tudod elfelejteni, milyen volt vele és milyen most nélküle. Gyönyörű!!! Nagyon nagyon tetszik!! Puszi: Szandra

2010.07.12. 16:09 fenella Nagyon szépen megfogalmaztad az elmúlást. Válasz: Nagyon szépen köszönöm! :) Yenna